Fenyőfa fogalmak Nyomtatás
Írta: imviro   
2016. december 14. szerda, 14:47

Fenyőfa és örökzöldek kertészeti fogalmainak magyarázata

 


Az, hogy egy növény szárazságtűrő, azt jelenti, hogy egy, a kiültetése után az új helyén már jól begyökeresedett, legalább 5 éves növény akár két egymás utáni, nyári hónapot is túlél számottevő csapadék vagy öntözés nélkül, és az elvárható éves növekedés egy részének elmaradásán kívül egyéb károsodás nem éri, illetve emiatt betegség nem támadja meg. Két hónapnál hosszab csapadékmentes nyári ídőszak hazánk éghajlati adottságait figyelembe véve igen nagy ritkaság. Ha egy adott la j vagy Fajta ennyit kibír, akkor biztosan számíthatunk arra, hogy bárhol megállja a helyét. Azonban az ilyen növény is kiszáradhat vagy károsodhat, ha még nincs tökéletesen begyökeresedve (ültetés után 2 évig), vagy még túl fiatal, és ilyen kiszolgáltatott állapotában éri a szárazság.

közepesen vízigényes növény a sokéves csapadékátlagnak megfelelő időjárás esetén nem igényel öntözést, de ha nyáron a lehulló eső mennyisége messze elmarad az éghajlatilag elvárható, akkor több-kevesebb vízutánpótlást igényel.

kifejezetten vízigényes címke azt a fajt vagy fajtát illeti, amely rendszeres öntözésre szorul, mert gyökérzónájának kiszáradását rövid időre sem túri.

Egy adott talaj kémhatását tekintve lehet savanyú (pH7,1). Ez a tulajdonsága leginkább mésztartalmától függ, habár egyéb anyagok is befolyásolhatják. A mészben szegény talajok savanyúak, a jelentős mésztartalmúak lúgosak. A kertészeti szakzsargon e két ellentétes kémiai tulajdonságú talajféleséget savanyúnak, illetve meszesnek mondja. A kettő közötti átmenetet hívják semlegesnek. Hazánk területének 30%-án savanyú, 5%-án semleges, 65%-án meszes a talaj. Épületek, házak közelében, az építési munkák következtében gyakran jelentős mennyiségű mész szennyezi az eredeti talajt. Általánosságban elmondható, hogy a fenyőkés az örökzöldek savanyú talajban jól érzik magukat, nincs köztük olyan, amely határozottan igényelné a magas mésztartalmat. Egy részük amellett, hogy mészben szegény földben kitűnően érzi magát, jól fejlődik meszes talajban is, ezek a mésztűrő fajok, fajták. Talajunk mésztartalmáról úgy nyerhetünk információt, ha száraz, elmorzsolt földünkre háztartási sósavat öntünk. Ha savanyú, akkor elnyeli anélkül, hagy történne valami. Ha meszes, akkor határozottan pezseg, sőt felhabzik. Abban az esetben, ha mészkerülő fenyőt vagy örökzöldet akarunk kertünkben elültetni, de talajunk meszes, akkor érdemes “talajcserét” végezni. Ez nem olyan szörnye dolog, mint amilyennek első hallásra gondolnánk. Mivel a mészkerülő fenyők és örökzöldek gyökérzete többnyire nagyon sekély (a gyökérzet döntő többsége az 5-25 cm közötti talajrétegben van), nem szükséges 25 cm-nél mélyebben kicserélni a talaji. Inkább egy nagyobb felületet érit/tő, de sekélyebb földcsere szolgálja a mészkerülő növény igényeit, mintsem egy ugyanolyan széles, mint mély gödör fáradságos kiásása és a drága savanyúföldkeverék “eltemetése’: A kicserélt talaj későbbi visszameszeződése elkerülhető, ha az új, mészmentes földet nem a kert eredeti szintjébe süllyesztjük, hanem pluszrétegként terítjük rá, úgynevezett kiemelt ágyást képezve.

Magyarországon a jelentősebb települések belterületén az átlagos évi legalacsonyabb hőmérséklet országos középértéke kb. –16 °C. Ez azt jelenti, hogy egy kirívó mikroklimatikus adottságoktól mentes, közép-magyarországi, közepes méretű városban egy átlagos télen körülbelül ez az érték az adott tél legalacsonyabb ltőmérséklete kétméteres magasságban. Ezért azokat a teleket, amikor a hőmérséklet egy adott helyen –15 °C és –17 °C közötti minimumot produkál, átlagos télnek nevezhetjük. Ha a hőmérő higanyszála ez alá is leereszkedik, akkor az átlagosnál hidegebb télről van szír, ha a –15 °C-ot sem éri el, akkor az adott helyen enyhébb volt a tél a szokásosnál.

Gyakorlatilag teljesen télállónak nevezhetjük azokat a fenyőket és örökzöldeket, amelyek még az átlagosnál hidegebb teleken sem károsodnak, figyelembe nem véve azokat a –25 °C alatti rekordhidegeket, amelyek kockázata már gyakorlatilag elhanyagolható, ugyanis ezek 50 évente csak egyszer következnek be egy átlagos adottságú magyarországi településen. (Természetesen van Hazánkban olyan hely is, ahol szinte minden télen előfordul –30 °C körüli érték, mert mezo- és mikroklimatikusan olyan szélsőségesen kedvezőtlen adottságai vannak.)
Kissé fagyérzékenyek azok a növények, amelyek átlagos vagy enyhébb teleken jól telelnek, viszont az átlagosnál hidegebb télen részlegesen károsodhatnak, de a sérüléseket hamar kinövik.

Kifejezetten, határozottan fagyérzékenyek azok a fajok és fajták, amelyek csak az enyhe teleket viselik jól, már átlagos téli minimumok is károsítják azokat, de tövestül nem pusztulnak el.

Nem télállóak azok a fenyők és örökzöldek, amelyek minden télen rendszeresen fagykárt szenvednek, sőt az átlagosnál hidegebb teleken teljesen el is pusztulnak.
A téli károk mérsékelhetőek, ha egy-egy érzékeny növényt kedvező mikroklímájú helyre ültetünk. Ilyenek a domboldalak középső és felső szakaszai, ahonnét a hideg levegő le tud áramlani. Épületek, falak mellett a déli és a nyugati oldal a legkedvezőbb. Az örökzöld fenyők, fák és cserjék korosodva egyre inkább télállóak, fiatal korukban vastag talajtakarással, téli árnyékolással segíthetjük elő a veszélyes időszak túlélését.

Valamennyi fenyő fényigényes, napon mindig szebbek, mint félárnyékban, árnyékban. Bizonyos fajok és fajták átmenetileg eltűrnek egy félárnyékos fekvést, de ez szépségük rovására megy. Más fenyőkön, ha árnyalást kapnak, könnyen kártevők telepedhetnek meg, amelyektől az árnyékolás megszűnte után sem tudnak megszabadulni. Egészen más a helyzet a lomblevelű örökzöldek esetében, ugyanis vannak köztük határozottanfényigényesek és kifejezetten árnyéktűrők is.

fenyők a többi szokványos haszonnövényhez képest nagyon alacsony tápanyagtartalmú talajon is jól érzik magukat, sőt a trágyázásra és egyéb tápanyagbevitelre fokozottan érzékenyek. Általánosságban elmondható, hogy a fenyők gyakorlatilag nem igényelnek sem ültetéskor, sem azután trágyázást. Sárgulás, barnulás és egyéb kóros színelváltozás legtöbbször azért fordul elő, mert valamilyen anyagból túl sok van fenyőnk talajában, nem pedig azért, mert túl kevés.

lomblevelű örökzöldek viszont meghálálják a tápanyag-utánpótlást, sőt azok, amelyek egyébként mésztűrőek, és jól boldogulnak lúgos kémhatású talajokon, kifejezetten igénylik az ésszel végzett trágyázást, tápoldatozást.

Betegségre fogékony fajt vagy fajtát lehetőleg ne ültessünk, és ha már meglévő növényünk betegeskedik díszértékét vesztve, akkor mielőbb szabaduljunk meg tőle, és alkalmazzunk ellenálló, egészséges változatokat helyette. Különösen fontos, hogy kertünk karakternövényei, melyek hosszú távon, alapvetően meghatározzák annak formáját, hangulatát, ne legyenek érzékeny fajok és fajták.

Karácsonyfa kijelölése: méretek jelölése színes szalagokkal
karácsonyfa


Módosítás dátuma: 2017. augusztus 27. vasárnap, 20:59